A 40 éves terv irrealitása

Nagyszüleim generációja még óramű pontossággal végig tudta járni azt a bizonyos 40 éves tervet, ami arről szólt, hogy ledolgoztak egy életet, általában egy vállalatnál, majd elmentek nyugdíjba és a hátralévő életükben az állam fizeti nekik a nyugdíjat, ami valamivel kevesebb volt, mint a korábbi átlag havi keresetük.

 

A helyzet ma már a kövektező: a ma aktívan dolgozó emberek munkája után, amit kap az állam, azt a már jelenleg nyugdíjas embereknek kell adnia, hogy ne omoljon össze a rendszer!

 

 

Ez miért baj? Két okból:

 

  • A szüleim genereciója, akik ma még aktív dolgozók, viszont a (jelenleg még aktuális) nyugdíj korhatár (65 év) közel van számukra (10 éven belül), reménytelenül végig nézik, hogy a kötelezően befizetendő nyugdíj járulékuk eltűnik a semmibe, vagyis hiába dolgozzák le a 40 évet, érik el a nyugdíj korhatárt, az ő nyugdíjukra már nem fog maradni semmi a befizetéseikből, vagy maximum olyan nevetségesen kevés összeg, ami az éhenhaláshoz is kevés lesz. Ami ezt a helyzetet tovább rontja, hogy ez a generáció se rendelkezik szinte semmilyen tartalékkal, amivel tudnák kompenzálni a bevételeiket a hátralévő életükre. Se az ő szüleik, se az iskola rendszer, se semmilyen fórum nem bíztatta őket arra, hogy képezzenek aktív munkás életük során tartalékot a későbbiekre, hiszen abban a tudatban nevelkedtek és éltek, hogy majd az állam gondoskodik róluk nyugdíjas korukban…

 

  • Az én generációm, és az utánunk jövők, akik tulajdonképpen most vagyunk az aktív munkás éveink elején, olyanra mint állami nyugdíj felesleges is gondolnunk. A mi generációnk már látja ugyan, hogy nem fog nyugdíjat kapni, tehát önmagunkról kell gondoskodnunk, azonban azt, hogy ezt hogyan kell okosan, tudatosan megtenni, senki nem tanította nekünk se. Hiszen a szüleink se tudják hogyan kell, a közoktatás más célokkal rendelkezik. Tehát mi marad? Nekünk kell rájönnünk és megtalálni a megfelelő módszereket (szerencsére már vannak, később lesz szó róla), hogy az utánunk jövő generációknak, a gyerekeinknek, majd később az unokáinknak már azt a tudatos jövőépítési stratégiát tudjuk átadni, amivel biztosítva lesz az anyagi helyzetük.

 

 

Mit lehet tenni?

A szüleim gengrációja vagy dolgozik addig, még a nyudíjas korhatár felett is, amíg bírja szusszal és egészséggel, hogy el tudja tartani önmagát, vagy SOS elkezd olyan megoldás után nézni, amivel belátható időn belül tudja biztosítani az anyagi helyzetét.

 

A fiatalabb generációknak pedig 100%-osan az öngondoskodásra kell fókuszálniuk, a tudatos jövőépítésre.

 

 

Van egy nagyon komoly mentális probléma, amit még reflexből sulykolnak a nagyszülők és a szülök a mai fiatalokba, pedig ez ma már szinte életveszélyes!

 

„Tanulj jól, szerezz diplomát, keress biztos állást, hogy a nyugdíjad biztosítva legyen”

 

Ennél veszélyesebb útmutatást nem is kaphatnának a fiatalok, ráadásul ez ma már kőkemény hazugság! Ilyen már nem létezik!

 

Mit „nyer” az, aki mégis ezt követi? A diploma megszerzése után rájön, hogy esetleg „túlképzett”, ha mégis kap valahol munkát, kiszúrják a szemét valamilyen kötelező minimum fizetéssel, és az hogy egy cégnél hosszútávon tervezzen? Aranyos elképzelés. A környezetemben azt látom, hogy átlag 3, max 5 év az, amit egy cégnél el tudnak tölteni a munkavállalók, aztán kereshetnek új munkát. Vagy azért, mert elérték a bejárható ranglétra csúcsát, vagy mert „gazdasági okokból” a vállalat inkább felvesz egy új embert alacsonyabb fizetésért, minthogy emelnie kelljen a meglévő emberek bérén.

Szóval kérem, hol is van az a „biztos” állás?

 

 

Szerencsére létezik megoldás az anyagi helyzet megoldására!

 

2006 őszén megismerkedtem egy szamkmával, egy üzleti koncepcióval, amit bárki, bármilyen körülmények között be tud illeszteni az életébe, előtapasztalat nélkül, és ezzel biztosítani tudja a saját és gyerekei jövőjét néhány éven belül. Én a főiskolás éveim megkezdése mellett kezdtem el tanulni ezt a szakmát, és a mai napig életem legjobb döntésének tartom, hogy a főiskolai tanulmányaim vége felé a hagyományos alkalmazotti, vagy vállalkozói lét helyett ezt a szakmát választottam. További személyes részleteket itt találsz.

 

Ez a Network Marketing. Saját tapaszalatból tudom és látom, hogy ez az a lehetőség, amit ha bármelyik korosztály a jelenlegi élete mellett elkezd megtanulni és működtetni megfelelő módon, akkor biztosítani tudja az anyagi jövőjét.

 

Az elmúlt több mint 10 évben, amit a Network típusú vállalkozásom építésével töltöttem, számtalan pozitív élményt szereztem anyagilag, egzisztenciálisan és emberileg. Az elmúlt 5 évemben ezek a tapasztalatok hatványozottan nőttek, ami annak a korrekt, stabil magyar vállalatnak köszönhető, ami mellett végleg letettem a voksom. A Flavon hosszútávú, innovatív jövőképet bizotsít számunkra, mely folyamatosan 8-10 évvel a piac előtt jár, megbízhatóan tudjuk tervezni vele az életünket, a jövőnket.

 

Fontos azonban emelett, hogy nem elegendő csak pénzt keresni, megfelelő szintre kell hozzá fejlesztenünk a személyiségünket és a pénzügyi műveltségünket is. A vezetőimmel erre kínálunk egy professzionális vezetőképző, önfejlesztő és mentorálási programot, mely az elmúlt évek kiemelkedő sikereivel igazolja, hogy a piacon a legkomplexebb támogatást tudjuk nyújtani Neked!

 

 

Készen állsz, hogy bebiztosítsd az anyagi jövődet?

 

Tarts velem! Itt tudsz csatlakozni

 

Iratkozz fel hírlevelmre MOST, és ismerd meg a részleteket!

 

Kérdéseiddel vedd fel Velem a kapcsolatot MOST az alábbi elérhetőségek bármelyikén:

 

Hoffmann Mónika

Tel.: +36-70/61-36-917

E-mail: teiranyitodazeleted@gmail.com

Skype: monikahoffmann87

Facebook: www.facebook.com/monikahoffmann87

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + három =